Zelenka Brigitta: Kötelék
2020.08.24
Magamban én már eldöntöttem,
még akkor ott, az anyaölben,
ha nem is én, de génkényszerek,
vér-komponálta ős képletek,
bárhogy is volt, azóta hordom
eleve-elrendelés sorsom.
E hagyatékot szét nem téphetem,
itt gyökerezik minden lételem,
büszke öntudat és józan mérték
magyarságom szent kötésbe vésték,
valahol már a kezdetek során,
őstörvény-írta jelek nyomdokán.
Közben tanított minden köröttem,
nyár, ha pitypangból láncot kötöttem,
bogárzümmőgés, hullámzó mezők,
hóbundás telek, jeget érlelők,
szénából párna a fejem alatt,
kenyérbe sütött anyám-akarat,
gyermek-reggelek és kamasz-esték,
bíbor hajnalok, ha kedvem lesték.
Nőttem erdővel, szentjános-fénnyel,
selyemsuhogós patakzenével,
s hogyha kövek sebezték fel talpam,
balzsam-dallam vigasztalt a bajban,
perc ujjongások, sors-rendelte bánat,
megkérték mind a kiszabott árat,
de hittem, s vittem úton, vadcsapáson,
foggal-körömmel magyarságom.