Zelenka Brigitta: A csended hallgatom
2020.08.24
Istenem, még hadd
maradjak,
szórjak
hagyatékot magnak,
várjam a fényt, s ha rám
zuhog,
őrt álljak itt, amíg tudok.
Álmom tar ágon koronát,
szívem őrizzen száz csodát,
angyalringató csillagéjt,
ezüstbe fürdő holdkaréjt,
hajat, ha fésül lenge szél,
partnak a hullám mit mesél,
s ahogy a zsenge ágra száll,
épp most, egy apró kék madár.
Uram, a csended hallgatom,
messzeség nem vonz, se vagyon,
elég, ha átölel az est
s emlékszirmokat falra fest.
Engedd, hogy fogjam kis
kezét,
tücsök-bogarat, száz mesét,
varázsszót mondok, dúdolok,
amíg a nap s az éj forog.
Szeretve óvjuk, míg vagyunk,
csillagvirágos hajnalunk,
s kicsi szíve, ha megriad,
hozzánk találjon mentshidat.
Uram, tudom, ez mind kevés
védelmezni, ha cselvetés
éri őt, s botló lépteit
ki vigyázza,
ha nem Te itt?
Szeressed égi Fényjel őt,
növessz kertjébe zöld fenyőt,
arcát ne marja rút csalán,
legyél kenyér az asztalán
s ha kell, kétségre válasza,
vezesse minden út haza.