Veres Ibolya: Műszak

Éjszakai műszakban voltam,
csendes nyári éjszakán .
Fényesen ragyogott a Hold,
bearanyozta az égboltot.
Hatalmas mécsesként világított,
sugarait leszórta a földre .
Egy padkára ültem ki az éjszakába,
csak a pondrók nyüzsgése hallatszott
a lámpaernyő körül.
Az emberek nyugovóra tértek,
egy-egy személygépkocsi suhant el
s vonatok zakatoltak időnként.
Nyári éjszakánként nem sok dolgom akadt,
csak akinek nappal dolga volt az jött lovacskáival
fuvarozni cefrét.
Aztán ő is leült a padkára mellém,
beszélgettünk a világ minden dolgairól.
Szemünk nem tévesztette a holdat,
kellemes nyáréjszakai fuvallat suhant át az éjben,
amíg a Hold elköszönt.