Vasicsek János: Amikor ölellek

Amikor ölellek
összebújnak a csillagok,
s köröttük fényesebb a glória.

Amikor öllelek
finoman rád olvadok,
mint a dér szőlőhegy karóira.

Amikor ölellek
felborul a koordináta - rendszer,
összedől az X és az Y.

Amikor ölellek
alkonyatba vált a reggel,
s langyos tejre édes bort iszom.

Amikor ölellek
megszáll kristálytiszta mámor,
élesebben érezlek, mint egy szikét.

Amikor ölellek
érintésed kivág a mából,
hogy az örök holnapra legyek tiéd.

Amikor ölellek
gyakran elsírom magam:
tudom, mindez csak akkor és ott igaz.

Amikor ölellek
szorítlak, hisz vígaszom, ha van,
csak Te vagy, s maradsz a síromig az.