Varjú Zoltán: Ott vagyok veled

Ott vagyok veled, ahol egekbe szöknek a fák.
Ahol a bérci szelek hozzák a fenyőgyanta illatát.
Ott vagyok veled, ahol egy a szó a szív velem.
Ahol minden föld csak neked, csak nekem terem.

Ott vagyok veled, ahol szeretve-büszkén száll a szó.
Ahol bérceim kövén megpihen a hófehér hótakaró.
Ott vagyok veled, ahol felhők felett azúrkék az ég.
Ahol tapintásod izzik, csókjaidtól minden felég.

Ott vagyok veled, ahol fülembe cseng a gyermeki zsivaj.
Ahol együtt örvend a megbecsült idős, a boldog fiatal.
Ott vagyok veled, ahol a szülő átöleli a gyermekét.
Ahol együtt minden lélek, hiába élnek szerteszét.

Ott vagyok veled, ahol megannyi könny a szenvedés.
Ahol mindennél többet ér egy igaz testvéri ölelés.
Ott vagyok veled, ahol a bánatot űzi el a felhőtlen öröm.
Ahol egymásért él a nép, nem létezik a rút közöny.

Ott vagyok veled, ahol mit sem ér a könny, mit sem ér a bú.
Ahol hiába dúl a földeken poklon túli égi háború.
Ott vagyok veled, ahol még egy az igaz Isten,
Ahol a család, ha szegény, nélkülözés akkor sincsen.

Ott vagyok veled, ahol szent a föld és szent a nemzet.
Ahol holtamban ér majd a vég, ahol hajdan ért a kezdet.
Ott vagyok veled, ahol bennem-veled egy a vér.
Ahol, ha testem nem lehet, a lelkem hozzád visszatér!