Varjú Zoltán: ...Én Tied...

Este, ha lehunyod két szemed,
Édes álmaid közt Én ott leszek.
Hárfák hangja énekel csak neked,
Lelkem száll a mély vizek felett...
Minden mozdulatom téged tapint,
Minden szerető érzés megigéz.
Érezni fogod, a lelkem rád kacsint,
Válladon érzed majd... ott e kéz...
Amely éltedben a sírodig elkísér,
Ahogy rögös útjáról a szív hazatér.
Bennem magányod súlyos percei
Tovatűnnek s szertefoszlanak.
Miként elméd gyönyörű tervei
Még ma is célok, megszólítanak.
Áldásom szórva árad a szeretet,
S mély nyomot hagynak e szavak.
Nyomán sebes folyású vad patak
Mossa el a közönyből épített falat.
Ölelő karjaim közt nyújtok kezet,
Lelkem száll a mély vizek felett...
Ha elmúlok, s kihuny majd e láng,
Szikra leszek, megszűnni képtelen.
Eltörlöm végleg, ami Téged bánt,
Örökre megőrizve szép szíved.
Kilépve a testemből, élek veled,
Nem feledve a múltat és jelent.
Odafent, a magas égen ott lebeg
Lelkem, száll a mély vizek felett...
Bennem mindörökre enyém vagy,
S Tebenned... én Tied...