Tóth József: Parázsló cigarettavég

Egy elhagyott cigarettavég parázslik az asztalon,
- nem veszi észre senki; valaki biztos sietett nagyon.
Üres koccanás, fáradt dallam, éjjeli italmérés.
Nyugodtság rekedt meg a levegőben, csendes a rendelés.
A zenegép - mely jó, hogy szól a korára való tekintettel,
valami megfáradt ritmusra még most is döcögve énekel,
bár mindez senkit nem érdekel, megszokás,
miként falnak dőlve megfáradtan, melegben jó az alvás.
A pultos unottan bagót rág, és közben asztalt töröl,
majd kintről sziréna harsan, valaki lop, csal vagy éppen öl,
de neki szeme se rebben, ez is az utca része,
mert ha valaki nem figyel, jobb esetben kirabolva tér észre.
A férfi lomhán megmozdul a pult mögött, miközben
kezében törlőronggyal asztalról asztalra jár elmélyülten,
hogy csinosabbá tegye maszatos ruhájával, oh, a balga,
pedig jobban tette volna, ha hozzá sem nyúlna, mikor nincs jobb dolga.
De keze ügyébe akad a hamutartó, benne hever egyedül az árva,
- átveszi a bagóját pofája másik oldalára - csodát várva,
majd egy közönyös mozdulattal eloltja és kidobja a kukába.