Török Nándor: A tükör
2020.08.24
Ma
már sejtem, hogy mit jelent.
A falon mindig megjelent
egy figura, egy idegen,
és leskelődött idebenn,
s
én, mint aki sose tanul
hibájából, ártatlanul
bámultam rá a hazugra,
igazságom elhazudva,
míg
rájöttem: Igen, ez Ő,
képzelete fagyos mező,
elméje jég, a szíve kő,
s fölötte gond boltíve nő.
Látszott,
pofám nem szívleli,
hasonlóképp szóltam neki:
-Te, másolat, te rút alak
én te vagyok, s meguntalak.
-Pusztulj
szemem elől ármány!-,
de a képmás előtt állván
a padlóra roskadtam én,
tudván tudva, ki ez a rém.
Bölcsességem
így hát végső,
beismerni sohse késő:
Az élet egy ócska keret
tükör nélkül. Csak az lehet.