Szoby Zsolt: Irreverzibilitás
2020.08.27
Hol utcazugban
szél-szemét kavarog,
szilánkos ablakszem bűzt lehel felém,
rég hullt kvarc-könnye talpamon holt remény,
mely csillan, mint Nap aranyszín hajadon,
telet kergető, zsongító tavaszon;
ám dohos téglát mállaszt most pörge jég,
hol utcazugban szél-szemét kavarog.
A dőre vágy emlékek
közt csavarog,
sátáni táncát lejti a feledés,
kínmérge hajnal bíborán cseperész,
s dermed viaszként, graffitis falakon,
hol utcazugban szél-szemét kavarog.