Szoby Zsolt: Ébredj tavasz!
2020.08.27
Oszlik a felhő, semmirekellő,
jéghideg álmát félti a tél;
csillan a napfény zúzmara pelyhén,
megzabolázván zord seregét.
Moccan a szellő, játszva kerengő,
csurran a jégcsap, köntöse víz;
vágy keserédes dallama pezsdít,
szép tavasz ébredj, jöjj, melegíts!
Nap szül ezüstfényt, s földre tekintvén
mennyei csóvát hint le dicsőn;
kis ladikot rejt óvva a gyékény,
hol kele búvik harcsa elől.
Árad a Túr, s rajt' kéve tekergőz,
zöld cika partját vájja a jég,
szél fut a lejtőn nyárba merengőn,
pandal elében nyérc heverész.
Távoli vártán hajnali gyémánt:
sárgarigók várt éneke kél,
új kikeletnek hirdeti jöttét,
száll vele, ujjong, s véle zenél.
Bút ma feledhetsz, víg dala reppent,
hol szerelemnek bája kisért,
dúdol a zöld rét lágy, puha selymén,
s táncol az égbolt végtelenén.