Szikszay Péter: 50 éve

1969.július.21-2019 július....

Nyáreste volt. Amolyan igazi. Már sötétedett, de pólóban, farmerben kicsit égő arccal várakoztam a Moszkva téren, Budán. Ágira vártam. Ha eljön, ha tényleg eljön egy balatoni nyári kamasz szerelem nyer folytatást a városi aszfalton. 16 évesek voltunk. Most reménnyel és izgalommal telve, vártam. Ági megérkezett, izgató látványt nyújtott ,úgy ragyogott, úgy mosolygott rám mint a közeli Fény utcai piac zöldséges standján egy friss érett gyümölcs Egy ölelés és egy suta csók után elindultunk a várhegy felé. Az elég hangos, rozoga busz nem jött, igy a meredek utcán gyalog indultunk. Kéz a kézben, idönként csendben, idönként Ági mesélt sokat. Alattunk a Moszkva téren még sikított az öreg 59-es villamos a kanyarban, de a 61-es stukák már csak halkabban egy-egy csengetés mellett suhantak ki a rövid alagúton. A bécsi kapunál kicsit lihegve az emelkedőtől egy igazinak gondolt csókot váltottunk. Ágit szorosan öleltem , ahogy hozzám simult csak fokozta arcom égését. A várnegyed sárgás lámpáinak fényénél ez talán nem látszódott . A macskaköveken lassan lépkedve csendben hallgattuk a város Dunapartról felszűrődő zaját. A Halászbástyán állva az igazi holdfényes nyári estén, nem is tudtuk mit csodáljunk jobban?

Budapest akkor még csak pislákoló fényeit, a Lánchídon is csak pár közlekedést segítő lámpa világított, akkor még nem úszott fényárban. Vagy csodáljuk saját érzéseinket? Én akkor ez utóbbira szavaztam és szorosan fogtam a kezét , karoltam derekát.

Ági akkor hirtelen a Holdra mutatott:

-Tudod, hogy ott most emberek járnak? Talán éppen most helyezik el a 73 nyelven írt szilícium táblácskát. Talán most tette első történelmi lépéseit Amstrong a Holdon? Talán 50 éve múlva már rendszeres rakéta járatok lesznek a Holdra, talán innen Budapestről is?

Igy álmodoztunk és csókkal erősítettük álmainkat.

Még jobban hozzám bújt és elgondolkoztunk mi lesz itt Budapesten 50 év múlva. Mit hoz a holdra szállás az emberiségnek a technikai fejlődésnek, mit hoz városunknak? Igazából, ha próbáltuk is ,de nem tudtuk elképzelni a jövőt. Maradt érzelmeink ápolása az összebújás.

Most 50 év múltával a Halászbástyán állok, családommal 28 éve fogjuk, egymás kezét, derekát. A város fényárban úszik. A Lánchíd, mint egy ragyogó, fényes jelkép kínálja magát. Turisták százezrei szerint Európa egyik legszebb városa lett Budapest. Lesétálunk, villamosra ülünk .A villamos csendesen suhan, az régi síneken csikorgó hang már a múlté. A Margit hídon megállunk, újra megcsodáljuk a nyáresti fényeket .A margitszigeti szökőkútnál a víz függöny esti fényében Puskás Öcsi ,Hosszú Katinka és Liszt Ferenc kivetített lézer portréja néz ránk. Turisták százai közt állunk csodálkozva . A Hold is eszembe jut arról az 50 évvel ezelőtti Budai nyári éjszakáról. Ági sajnos tragikusan fiatalon kilépett a földi létből, lelkében tán a holdra szállt, de mit is hozott nekünk, az emberiségnek a Holdra szállás? Nem tudjuk pontosan, de érezzük, látjuk az akkor elképzelhetetlen fejlődést, a digitális forradalmat, ha csak a zsebünkben lapuló telefonokra és online is bonyolítható életünkre gondolunk.

Ha így haladunk mi lesz 50 év múlva? Lesz e még könyv, lesz e még az írott, nyomtatott szónak értéke, vagy csak a felhőbe vetített gondolatok, cserélnek majd gazdát? Akkor 50 éve valóban "kis lépés volt az embernek és nagy lépés az emberiségnek"?