Szigeti Orsolya: Világok közt

Végül rájöttem.
Léggyökér vagyok.
Fény és víz a táplálékom,
de egyre fonnyadok.

Csak az a föld kéne.
Az a fekete, a zsíros.
A sajátom,
amit magamba szívok.

Elképzelem, ahogy táplál,
itat, etet.
Régi ízek járnak át.
Ez a fő,
verő-erem.

És közben kóstoltam
más földek zamatát.
De egyik sem volt ízletes
semelyik lakomán.

Mindig csak az az egy,
a fekete, a zsíros.
Azt vágyom szüntelen,
habár illúzió.