Szabó Szalay István: Megkésett sirató
2020.05.25
semmim se volt s már nem is kell nekem
amim van azt is lassan menni engedem
irigység gyűlölet távol áll szívemtől
hegyről lecsurgó vízként szomjas
földre dől
őrzöm még mindig
magamban ősi dacom
mivel egykor vádoltam esendő világom
de a világ saját útját követi valahol
falakat épít magának s törvényekben szól
mikor terhes idők jönnek
ha fordul a nap
kérkedő ábrándokkal hogy lesz-e holnap
semmim nem volt és nem is kell nekem
amiként érkeztem úgy megyek el meztelen
nekem nem volt hozsanna angyalok hada
csak felvillant egyszerűen létem csillaga
valahol ágyú szólt egy kürt elhaló szava
s hívta őket a parancs kijelölt halálba
maradtak temetetlen..mint dicséret
hangzik
ha utókor majd emléket és szobrokat állít
vagy csak egyszerű fejfa kerül vénült
sírokra
míg elkoptatja azt is az idők vasfoga
evokáció Radnóti Miklós: Sem emlék,sem varázslat című versére, az Úz völgyi hősök emlékére.
Melbourne,2o2o február 18.