Szabó Anasztázia: Napjainkban
2020.07.30
Szörnyű világot élünk,
A jövőben a mostanitól szebbet remélünk.
Erdőtüzek, világjárvány és éhínség pusztít,
A bolygónk kínok között ordít.
Koronavírussal kezelt betegek,
Akik kétségbeesetten beleremegnek;
Mi történik, ha nem lesz több holnap számukra?
A bizonytalanság kivetült fáradt arcukra.
Egyszer talán vége lesz,
És az emberiség környezete érdekében másként tesz.
Nem lesz több fájdalom és keserűség,
Sokkal inkább nagyobb felelősség.
Egy valamit megtanulhattunk eme szörnyű helyzetben,
A magyarság összetartó nemzet lett.
Próbáljuk megóvni egészségünket és reménységünket,
Valamint drága életünket, egyetlen csekélységünket.
Boldog emberré a vírus után egy módon lehet válni,
Teljes mellszélességgel a megfelelő döntések mellett állni.