Sulyok Csaba: Kerti alkony

Mint kitépett hajcsomó,
hever a levágott
vesszőhalom
a szőlőskert szélén,
nem marad a földnek
régi utóda.

Kiszáradt barackfák
kapaszkodnak a ködbe,
levetik kérgüket szürke
csontjaikról, elpattanó
ágaikat csendben
befogadja a föld,

megőszült gyom burjánzik,
ölelve volt sorok
merev rögeit,
valami titkod van
puszták földje,
így messziről is
közelre üzensz.