Soós Katalin: Hannibál nyomában

Marcella leült egy törött oszlopra, behunyta a szemét és mélyet szippantott a tenger felől jövő sós levegőbe. Nevetve megkérte a mellette álló fiát, ugyan csípjen már bele! Zsolti kérdőn nézett rá, de engedelmesen megcsippentette a karját.

• Nna, hát mégis igaz! Itt vagyunk Tuniszban, Carthagó mellett, aminek földjét a rómaiak jól beszórtak sóval, hogy megjelöljék a pun fővárost, mivel merészelt Róma érdekeit sértő módon sikeresen kereskedni és háborúzni.

Az asszony mosolyogva tartotta arcát a decemberi lágy nap felé és kíváncsian vizsgálta az amfiteátrum körül kialakult vendégcsalogató piacon turkáló turistacsoportjuk tagjait.

Zsoltit egy arab fiú kiszúrta magának és a nyakába akasztott tálcáról lenge anyagból készült kockás férfi fejkendőket kínált neki és a hozzávaló keffiát. Ügyesen feltette a fiú fejére és több színben, mintában egy-egy keffiával szorította fejére az Arafat képein látott "kockás konyharuhát". Rögtön mutatta is a képét egy tükörben és széles mosollyal jelezte a sikeres eredményt. Zsoltinak is tetszett az egyik ajánlat és rákérdezett az árra. Mosolyogva rögtön a felét ajánlotta, amit az árus nagy sóhajtozás közepette visszautasított- és megkezdődött a színjáték, az elmaradhatatlan arab alkudozás. Végül Zsolti a kiválasztott kendővel és a keffijával a fején a piacon válogató utastársak közé akart vegyülni. De a magyar utasok a jóképű fiatalembert rögtön körbevették és fotózni kezdték.

Ezalatt Marcella érdeklődését is felkeltette a tarka forgatag és a kirakott gyöngyök, karkötők, sálak pompás színeinek nem tudott ellenállni. Fel-fel vett egy darabot, felpróbálta a kikészített tükör előtt, melyiket is válassza. Egy érdekesen vágott türkíz gyöngyökből álló karkötőt sokáig forgatott a kezében, majd mégis visszaejtette a gyöngyhalomba. Már éppen odébb akart lépni, amikor egy jóképű arab fiú, fején az elmaradhatatlan kockás kendővel felemelte a visszadobott karkötőt és kedvesen megszólalt - magyarul!:

- Jó választás asszonyom. Tetszik Önnek? :

A hang ismerősnek tűnt, ezért felnézett a fiúra, aki közben folytatta:

- Megengedi asszonyom a mai nap emlékére - elfogadja ajándéknak?

Marcella elképedt arcát látva elnevette magát. A tréfás kedvű Zsolti volt, aki rövid alkudozás után megvette anyjának a türkíz karkötőt, amit az rögtön fel is húzott.

Így vonultak be az amfiteátrumba, amiről megtudták, hogy Julius Cesar a város szórakoztatására építtette az újra telepített és használatba vett már római hajókikötő mellett.

A fejkendős Zsoltinak olyan nagy sikere lett, hogy mire visszaértek a műemlékek látogatásából, árusok serege fogadta, mindenki neki akarta eladni a portékáját. De a fiú nem törődött a sokasággal, mert a tömeg mögött egy fedett bódét pillantott meg, ahol a sok arab felirat között latin betűkkel híidetve egy hennát és más festékeket árusító idősebb asszony állt.

Zsolti gyakorlott szemmel válogatott az üvegcsék között, majd magyarázatképpen lelkesen bíztatta az anyját:

• Ha hazamegyünk Tatoo üzletet fogok nyitni! Ma délután a szállodában a karodon ki is próbáljuk! Holnap, ha a sivatagba a Nagy Óázisba megyünk kirándulni, akkor meg leszel jelölve és ha elvesznél, akkor a tetoválásod alapján meg tudunk majd találni! - és kópésan kacsintott is hozzá.
• Ráadásul ez veszélytelen, - folytatta - nem kell szurkálni és ha valaki megunja a mintáját, akkor majd kíméletesen eltávolítom, és újat festek neki.

Marcella nem csodálkozott az ötleten, hiszen Zsolti 3 éves kora óta állandóan rajzolta a szebbnél szebb, kacskaringós, pillangós mintáit. A lányok között népszerű fiúnak biztos lesz az iskolából és a szomszéd lánykollégiumból megrendelője! - gondolta az anya.

Így is lett! A kisvárosban népszerű lett a tatoo-szalon és Zsolti ízléses mintáit messziről meg lehetett ismerni. Az általa így "megjelölt" lányok büszkén viselték testükön a szépséges, egyedi jeleket.