Somogyi Levente Wertanthe: Góg és Magóg szava
Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én - alapján
Ezer szó, mi Góg és Magóg,
Határokat szabdaló méregfog,
Minden érzés megbotránkoztató,
Amott a világnak akasztófáján lóg,
Oh, mily lángoló, vértől tocsogó!...
Oh, mond lázadás, miért ily méreg ez?
Miért szöknek felém kések, mind rám meredez...
Oh, mond lázadó, miként dúl a vihar,
Miként járjak jövő táncot, ha minden lépés világot kavar?...
Szavak áradata világi átok, népeknek taposandó,
Rímek játéka vérlázító, rögeszmékkel pusztítandó!
Féreg lennék, ki betegségben él?
Ostor kéne, vasbilincs elmémre?
Mind átok, mit versem beszél?
Oh, mond, miként lépjek jövőre,
Miként tapossak a sötétségre,
Fakasszak fényt, hol nincs remény?
Átkok fia vagyok,
Lángok, nyilak űznek,
Mindenhol mérget találok,
Hol vagy égi fény, kereslek,
Kereslek riadtan az égen, emlékben!...
Szó, mi béklyó, szó, mi rendpusztító...
Erővel haladni mer,
Utat törvén, égve lép az ember,
S ha torkom férges,
Metsszétek, démonok, metsszétek nyakam,
Hétfejű sárkánykígyó nyakam!...
Átkozzon világ még ezerszer,
Veled dalolok, lázadó!
A lépés a holnapba, halálhozó,
Lépés ez új világba, életet ostromló!...
Legyen egyénem átkos, vétkes, cudar.
Szívem akkor is tiszta, s győztes és magyar!