Selek Máté: A kacorlaki temetőben
2020.08.18
Dombország
rejtekén, Kacorlak szélén,
Hol ükapám sírköven borostyán nő,
Hol áldott falusi köd harmatot sző,
Egy költő nyugszik a temető mélyén.
Nem ismertem sem
életét, sem versét,
De tudom, amíg élhetett, énekelt,
S emberként, magyarként küzdött éveket,
Cipelve ezredéves sorsunk terhét.
Ma körülöttük s a
világban béke,
Mégis a háború életünk része,
S jövőnk, akár a porcelán: törékeny.
Pillantásban a
holnapba tekintek,
A sírokra virágot s könnyet hintek,
S örvendezem ifjúságom ölében.