Schilli Tímea: Költészetről
2020.06.12
Ma
van a költészet napja,
Tűnődőm vajon mi is a líra,
Halhatatlanságát mi adja?
Gondolatok fonódnak; hálnak bennem,
Szavakat szülök ha úgy kívánja,
Ha menni kell, hát menjen
Dallamok, látomások,
Palindromok s jambusok
Allegória, metafora,
Szótag és strófa...
Betűfaló akasztófa
Mondják, ez művészet
Mit nem esz meg az enyészet,
De szenvedésem, szenvedélyem vére
Pennám tintája s puszta béle
Éjjel aligha alszom,
Pislogni egyenest rettegek,
Félő nélkülem vész el a pillanat
S e gondolat lidérces rettenet
Tudod ki a valódi költő? a madár,
Ki repül s ágról ágra ugrál,
Tojáson gubbasztó, szabadon szárnyaló,
Nem holmi tollforgató suttogó
A tanár tanít, az orvos gyógyít,
Az ács alkot, a kőműves épít,
Földműves kezében a gyom,
S nekem, ugyan mi hasznom?
A bíró ítél, a dajka nevel,
A katona harcol s a juhász terel,
Tudós kutat, lelkész utat mutat,
S mindeközben mit tesz a költő?
Lelke mélye csermelyéhez kutat furat
Szeretném azt hinni,
Mégis megéri és van oka,
Ha most még nem is értem,
Vagy tán nem fogom soha