Pocsai Piroska: Emléktár
2020.08.14
Sétáltam az öreg szülői ház előtt.
Pókhálós tornácán lusta macska ült.
Halvány fény kezdett pislákolni bennem,
maradj még! - súgta - emléktár ez, szentem.
...és láttam anyámat, ott állt a gangon,
távolba nézett, dúdolt édes hangon,
mintha ringatná a régen volt múltat,
szépet, kedveset, nem a fájón csúfat.
...és egyre gyengébben pislákolt a fény,
mint hullócsillag a képzelet egén,
rám zuhant a hiány, göcsörtös keze
szívembe vájt, s fojtott, mart a múlt nesze.