Pocsai Piroska: Egyszer volt szerelem...
2020.08.14
Eső hallatta egyhangú énekét,
lusta félhomály borult a szobára.
Az este, az színezte ki életét,
izzott-reszketett szerelmesen, vágyva.
Vágyott, s feledte a napi robotot.
Izgató ölelést, érintést remélt,
tébolyba kergető - nyugtató csókot...
újra s újra várja, mit régen megélt.
Szalmaláng-ábránd vissza sosem térhet,
magánya az idő tengelyén zokog,
hessegeti a sok démont, lidércet
Múlt csipkéjével szegélyez holnapot,
együtt eltöltött röpke időt most is
köszöni: egyszer boldoggá válhatott.