Császár József: Csavargó pók

A nagyapa reggel, este
számolta a pókokat:
ha négy lenne, mind meglenne,
akkor nyugodtan alhat.

Megvolt hétfőn, megvolt kedden,
négyet számolt szerdán is,
csütörtökön minden rendben,
másnap három volt mégis.

Vakarta a feje búbját,
most már mitévő legyen?
Átnézett sarkot, ágyalját,
nincs az egy pók sehol sem.

Búslakodik, nagy a baja,
sokkal nagyobb, mint hinnéd,
kérdi párja, hogy mi bántja,
kell-e neki segítség.

Elpanaszolja bánatát,
az asszony fejéhez kap,
pókkeresésnek nekilát,
lassan eltelik a nap.

Eltelt péntek, itt az este,
minden remény odavan,
vajon hová lett a beste,
ülnek nagy bánatosan.

Unokanap, holnap szombat
jönnek is az unokák,
mind a kettő tovább kutat,
felforgatják a szobát.

A nagymama tekintete,
sarokba fut hirtelen,
elakad a lélegzete,
csavargó pók ott pihen.

Másnap jönnek az unokák,
számlálják a pókokat,
munkájukat megcsodálták,
az új szőtt hálójukat.