Nyőgéri Tünde: Újraindítás

1.

Lehangoló őszi nap volt. A parkban már nem futkároztak gyerekek, a sápadt napfény céltalan vándorolt a kihalt tájon. A régi pad helyén csak egy kráter maradt, a szerelmeseket elnyelte a messzeség, csókjuk rég feledésbe merült, boldog ifjú éveik elszálltak.

Az idős férfi megállt egy pillanatra és elrémült a látványtól. Ilona. Szemét ködfátyol homályosította, miközben elmerengett a múlton. A lányra gondolt, majd megrázta magát és vánszorogva folytatta útját.

Odébb, a régen kerítéssel elzárt területen két veszett kutya marakodott, egykori gazdáik a túlélésért vívott harcukra koncentráltak. Az öregember távolról szemlélte őket.

"Milyen megviselt, megkeseredett koravének" - gondolta. "Vajon van-e családjuk? Élnek-e még szüleik, rokonaik? Csontsoványra fogyott, toprongyos két lány, az biztos. Ó, ha egy évvel visszaforgathatnám az idő kerekét!" - sóhajtott.

Váratlanul egy éles kő csapódott fejéhez. Egy másodpercre megszédült, mielőtt a vér elborította az arcát. Az ütés erősebb volt, mint amilyennek érezte, a kő ijesztő sebet hagyott maga után. Feldúltan fordult a kárörvendőn vigyorgó kölyök felé, aztán szó nélkül felvette törött szemüvegét a földről, nehézkesen a fejére illesztette és szétnézett.

Nem tudott túllépni az egykori park látványán. A szürke, porral borított levelek nehézkesen ültek a megmerevedett ágakon, s mintha ólommal lennének töltve, lassan mozdultak az erős szélben. A nap fakó sugarai elvesztek az egykori tó kiszáradt medrében. Mindenhol egységes hamu borította a tájat. Lehangoló környezet, egészségtelen gázok, pusztulás mindenütt....

"Sajnálom, hogy meg kellett ezt érnem. Ha fotón látnám, el sem hinném, hogy ez megtörténhetett" - gondolta az öreg. "De ez itt maga a valóság!"

"Csupán száz méterre jöttem el az óvóhelytől, de ez a park látványa elveszi maradék életkedvemet, megöli emlékeimet" - merengett szomorúan. "Vajon mennyi van még hátra? Hetek, vagy csak napok?"

Lehorgasztotta fejét.

"Gyötrelmes élet, betegségben, félelemben, megaláztatásban. Kívánom a mielőbbi elmúlást....."

Furcsa moraj, majd óriási dörrenés rázta meg a vidéket. Az utolsó mondatait rekedten kiáltotta az egyre erősödő szélbe:

-Ne, nem érhet így véget! Indítsuk újra, kérem!

2.

Gyönyörű őszi nap volt. A parkban önfeledten futkározó gyermekek haján meg-megcsillant a napfény. A félreeső padon szerelmespár csókolózott, kizárva a világot, egymásba feledkezve. Boldog ifjú évek.

Az idős férfi megállt egy pillanatra és elmerült a látványban. Ilona. Szemét örömkönnyek lepték el, mikor jelenén elmerengve a lányra gondolt, majd megrázta magát és lendületesen folytatta sétáját.

Odébb, egy kerítéssel leválasztott területen két kutya kergetőzött, gazdáik elmélyülten figyelték játékukat.

Az öregember távolról szemlélte őket.

"Milyen szépek, fiatalok, életrevalóak" - gondolta. "Vajon van-e már saját családjuk? Vagy még a szüleikkel élnek? Csinos, szemrevaló két lány, az már biztos. Ó, ha húsz évvel fiatalabb lehetnék!" - álmodozott.

Váratlanul egy gumilabda csapódott a fejéhez, pillanatra megszédült, de az ütés nem volt olyan erős, mint elsőre érezte, úgyhogy cinkosan odamosolygott a megszeppent kölykökre. Megigazította elegáns szemüvegét, mely kicsit elbillent füléről, majd szétnézett.

Nem tudott betelni a táj szépségével. A színpompás őszi levelek úgy ringatóztak a lágy szélben, mintha valzert játszanának hozzá az égi hegedűsök. A nap bágyadt sugarai még meg-megcsillantak a tó tükrén, mielőtt visszavonultak esti pihenőjükre. Idilli környezet, csodás budai levegő, pezseg az élet mindenütt...

"Hálás vagyok, hogy részese lehetek - ha festményen látnám, talán giccsesnek tartanám" - gondolta az öreg. "De ez itt maga a valóság!"

"Csupán száz méterre az otthonomtól ez a kis ékszerdoboznyi park visszahozza az elmúlt fiatalságomat, szerelmemet, emlékeimet" - merengett tovább. "Vajon mennyi van még hátra? Hónapok, esetleg évek?"

Felszegte fejét.

"Boldog életem van, egészségben, szeretetben, megbecsülésben élek. Pozitívan nézek az előttem álló jövő felé" - Az utolsó szavakat már fennhangon kiáltotta a feltámadó szélbe.

Madárcsicsergést és Ilona szeretett hangját hallotta, amikor hirtelen ráeszmélt - a Mennyországban van.

Az Újraindítás sikeres volt.