Mónus János Sándor: Apám világa

Apám világa december csendjébe.
Sáros dűlőkre látni az útról,
fás gaz nőtt kortalan tanyák helyére.

Hallgatnak az emberről magáról,
mit nem írhat le kéz, nem mondhat el,
Romok változnak lombtalan fáktól.

Gondolom, hogy egy kiáltás volna jó,
hogy valamennyi szülötte földnek
hallja, érezze most bármi látható:

múló idővel megörökölnek.
Riadhat fácán, nyúl szalad őz suta,
kedves ismerőse szemlélőnek.

Karácsony felé kísér, vezet újra
sok kis emlékem, ahogy felnőnek,
feldíszítenek engem is az útra.