Monostori András István: Agyagistenek

Milyen érzés,
amikor véget ér a gyermekkor
s te felszínre értél
éppen a legjobbkor
és ifjonti éveid
dédelgető melegágya
torz arcot ölt
s megfakult mostanára?

Milyen érzés,
amikor tudatosul benned,
hogy Isten humora volt,
mi világot teremtett,
melyben az emberi faj
nevű legrosszabb vicce,
az, ki élhetetlenségét
legmesszebbre vitte?

Milyen érzés,
mikor tulajdon emberi fajod
minden rút mérgét
cseppenként kortyolgatod?
Te kelletlen tűröd,
mivel nem tehetsz egyebet.
Ők azok, minek maguk
hiszik: agyagistenek.