Molnár József: Tedd le a fegyvert!

Számtalan világ kering körülötted,
egy közülük a föld, talán a legszebb;
ne sértsed, ne gyalázd, ne tedd tönkre:
tedd le a fegyvert!

Arra születtél, hogy a teremtődet,
imával, szóval, szeretettel éltesd,
mutass az állataidhoz emberséget:
tedd le a fegyvert!

Ha gyűlölet van benned, olvass könyvet,
ha hátadon vágják a fát, tűrd közönnyel,
a mennyben vagy a pokolban könnyebb?:
tedd le a fegyvert!

Pókok, viperák sisere hada jár át,
nehéz a légzés, betegség tüze, járvány
mossa homlokod, családod, mátkád:
tedd le a fegyvert!

Nagyurak kényének sosem fogsz megfelelni,
majd mások fognak helyedbe lépni;
fogsz te még reszketve élni, elégni:
tedd le a fegyvert!

Majd ha a józanságod visszajön egyszer,
felébredsz, kábító álmaid vesztve;
gyermeked megtagadott már ezerszer:
tedd le a fegyvert!

Száraz sivatag lesz a föld, egykor éden,
te tetted ezt, mutatnak rád földön, égen,
egyedül vagy, kémlelnéd bár a messzeséget:
tedd le a fegyvert!

Minden lépésed alatt fekete lyuk tátong,
megássák sírod üvöltő sakálok;
csitulj el, most hagyd abba, míg nem bánod:
tedd le a fegyvert!

Te rád ragyog százegymilliárd csillag,
álmos sötétségben a fény kigyullad;
tetteink elől senki el nem bújhat:
tedd le a fegyvert!