Mezei József: Életem csodája

Ha szíved mérgezné kétkedés,
gondolj ránk, és
emlékezz: úgy szerettelek,
miként férfi egy nőt szerethet.
Életem csodája,
érted szállt a végtelenbe szívem megannyi fohásza.

Te egyetlen, örök, drága angyal,
megbabonáztál rögtön, akkor tavasszal.
Szétárasztottad bennem önmagad...
Emlékeim közt bárki, bárhogy is kutat,
egyedül téged talál.
Nem győzhet le bennünket semmilyen halál.

Lelkeinkre az idő féltő tekintete vetül,
múltjának zegzugait adta nekünk rejtekül.
Ott jelen-valóság mindig, mi itt csak remény,
hogy egyszer majd újra velem legyél!