Mészáros Panna: Égrajz

Ég! - ereidben folyó gyönyörű kék,
kiömlött tinta, mellyel írni tudnék...
Fák simogatják viruló arcodat:
verseid ők, s mikor eljön az alkonyat,
éjszaka párnája vagy álmos ágainak;
hajnalban - megnyújtózva napod fényében -
szeleid átfésülik levél-hajukat.
Ragyognak, s ha a szél táncra kéri őket,
játszva kergetik a bárányfelhőket.
Ha újból megszületnék, lennék magas fa ága,
s csak simogatnám az eget, karjaimba zárva.