Mécs Gábor (Hermész): Betűk, szavak
2020.04.28
Vigyázzunk!
Indulatból sokat hibázunk.
Megfontoltan szintúgy tesszük,
Vesszük jónak, szónak vesszük
a betűt, bár több, gondolat.
Néhány betű, értelme nincsen,
Hiszed te, de elindít agyat másban,
Mit is mondott? Akart? Hadd lássam!
Veszély a szó! Ugyanaz vall szerelmet,
Kedvedet, mi irónia mástól, meglehet
Ölelés éppen, vagy durva karc lehet.
Kedvedet teszi jóvá, vagy öli el,
Vagy meg, vagy át, s így tovább.
Ha - mintegy - véletlenül kiszórjuk
Asztalra borítva rakással jó párat,
Lehet belőle perc alatt fáradt,
Vagy vidám netán, lázadt, békélt,
Szépként éled, vagy gyűlölet?
Szavakban ez a bűvölet.
Mégis! Szólhatsz indulatból,
Lelked hirtelen haragja, Te vagy!
Simogass a szóval, ölelj, Te vagy!
Tudj adni, kérni bocsánatot! Te vagy!
Szeress, ölelj, imádj a szóval! Te vagy!
Dühöngj, ha igaztalan, s hasztalan,
A szót Te használod, a betűt, Te vagy!
Vigyázz a másikra! Ki hallja, olvassa.
Mi hatalmadban így, hogy odahassa
mit érzel, ahova szánod, imádod-e,
vagy utálod, visszakapod úgyis.
Vagy szóval, vagy másképp.
A szó ajándék és fegyver,
A kesztyűt vedd, vagy ne vedd fel!
Való vele, mint bármi mással:
Ne bánts! Békélj a világgal!