Mécs Gábor (Hermész): Belenyugvás
2020.04.28
Már nem vár, s nem várom.
Volt álom, de látom semmivé,
Hogy bánom? Az igazság három.
Egyik Tiéd, ki nem értené?
Veszíteni el csakis azt lehet,
Mihez, kihez ragaszkova élünk,
Félünk veszni hagyni, kérünk
övéből életet, de nem lehet.
Tovább élet csakis úgy mehet,
Ha nem érzel, teret adva semminek.
Másik igaz tőlem való, én élem meg.
Tenni tudni nincs mit, régi kosár,
újra fonva kaptad, de ősi vessző,
Kopár világ, újrakezdő életfonál,
Csak érezni ne! Akkor semmi sincsen,
Semmi kincsen ne jajongj már!
Volt, hogy igen, ám, ha nem vár,
Vedd úgy, ez időd volt, s éppen lejár.
Harmadik, mi igaz, közös.
Egyezség, hogy érzés fölös
nem marad, kell a végső bezáródás,
Késő, fogyott, mi volt, nem Te kellesz,
Ha érezni fogsz, vérezni kezdesz.
Maradj távol mindenedtől, s ettől
a tettől végül megnyugvás lesz.
A tévedés joga fenntartva, értelem
kell, nem érzelem, s mi végtelen,
nem érthető, hát ne is akard!
Hibáid ne más nyakába varrd!
Nyugodt maradj, érzéketlen legyél,
Vagy fájdalmad mindent felél.