Marosvölgyi Gergely: Ihlet

Mikor elmémbe hatolva
megnyílik az égi csatorna,
megszűnik minden
körülöttem:
a tűz ropogása,
a vonat kattogása,
a beszéd, a zaj, a nesz
mind szelíd némasággá lesz -
és feltör egy hang a mélyből:
szavakat súg, rímeket,
az igazat, a lényeget,
megérint és összeköt,
s egy kis időre
megszűnik a köd -
az a bizonyos fátyol,
mely mögül egy világ üzen
tisztán és szűzen -,
s mesél nekem a valóságról,
mely egyszerre van közel és távol:
az örök forrás,
hova minden lélek epedve vágyik,
mégsem leljük a halálos ágyig,
pedig mindig ott volt,
és most is ott van,
mert gyönyörű és halhatatlan,
s egy-egy áldott pillanatban
felfedi a titkot előttem,
amiért világra jöttem,
s amit egykor lelkemre kötött:
hogy csoda rejtőzik
minden szó mögött!

*

De mindezt csak egyszer teszi,
s ha le nem írom, mind elveszi...