Majzik Ilona: Hallani már

Hallani már a madárhadat
égre röpülni,
dús keblű vágya kialszik
a tétova Holdnak.
Fénybölcsőben ébred
a majdani, hajnali álom,
új teret, értelmet adva
a szép mai napnak.

Béget a nyáj! Hűs legelőn
legelészik a csorda,
s míg a sok
harmatos fűszálnak
gyöngyszeme csillan,
fenn a toronyban
az ősi harang szava
édesen csendül.
Nem csoda hát,
feledém a sok
múltbeli árnyat,
s a búmat.