Magyar Anita: Édes álom
2020.08.27
Telten igéző
csókja a szádnak,
libben az ágyon a langy takaró,
sóhaj a légben, ébred a vágyam,
lelkemen az érzés felkavaró.
Nap sugarának sok pici szára,
ablakon égeti
lágy ajakam,
pattog a szikra, csókod a számra,
borral a kézben, a telt poharam.
Vágyteli testtel égnek a gátak,
roppan a térben a dús akadály,
érzem a lázat, hűs szele fáknak,
oldja a szomjam a hűlt kapunál.
Lágy zeneszólam röptet az éjbe,
zörren a légben a trombitaszó,
izzik a vérem, olvad a jégbe,
zengő hangja a fülben elragadó.
Nyitva az ajtó, tárt kapujában,
halk szava számnak csókot igéz,
röppen az álom, markol az ágyam,
átszeli hátam a
reggeli fény.
Hallom a lépted, látom a lábad,
oszlik a térben a zord levegő,
csöndben a szívem várja a választ,
siklik a vállon a gyűrt lepedő.