Losonczi Judit: A londiner

Az utca csendes volt. Az bisztró bejárata előtt egy magas, szikár alkat toporgott, a rozsdaette tárolóba próbálta betuszkolni kerékpárját a többi közé.

Kellemes tavasz volt. Olyan zsongó májusi délután, mikor már szívesebben szabadul az ember a négy fal közül.

A kis bisztró népszerű hely volt. A város minden korosztálya megfordult ott a környékről a játék kedvéért, no meg persze a kedves kiszolgálásért.

-Szép napot! - lépett be az ajtón a szikár pasas - Hello, szevasztok! Bözsike?

Kézcsókom! Hogy van?- kérdezte és a pult fölött közelebb hajolt a nőhöz. Arcára kéjes vigyor ült, vaskos bajszát két ujjával egyengette, miközben szemeivel mereven Bözsike csöcseire tapadt.

Az asszony megrántotta vállát, már sokadik arc aznap és a sokadik semmirekellő, aki próbálkozik nála. De mit számít? Ha odahordják a pénzüket, neki az csak jó.

A férfi lecsapta a pultra sapkáját, végig simította kopaszodó fejét, majd a falitáblára nézett és az előző meccseket figyelte.

-Bözsike, maga mit gondol?- kérdezte, mintha a nő meg tudná jósolni a következő meccs eredményét.

-Egy nyertes szelvény kéne nekem! Mostanában, hát, nem is tudom... valahogy háááát, tudja....elpártolt mellőlem a szerencse. - sopánkodott, s közben füle fölött vakaródzott, ma melyik csapatra fogadjon, hogy nyerjen is, legalább annyit, amennyit fogad a következő meccsre, persze még jobb volna, ha megtriplázhatná a feltett összeget.

-Tudja Bözsike, a fiam jövő héten elballag az iskolából. A gépészetibe jár, tudja! Az asszony vendégeket akar hívni ebédre. Nem tudom minek ez a nagy felhajtás. Szerintem felesleges pénzkidobás az egész.

-Ugyan már, a gyereknek ez öröm! Az, az ő napja. Magának is volt gyerekkora.

-Hogy nekem? Haha! Az apám tudja mivel jutalmazott meg mikor befejeztem az

iskolát? Azzal hogy elküldött kőművesek közé dolgozni. Tudja, saját lábamra kellett állnom. Azért, az kemény munka volt ám! De ennek a gyereknek nem való ilyesféle meló. Tovább szeretne tanulni. Egyetemen! Mérnöknek! Fel is vették! Nem mondom, eszes gyerek, mint én voltam, nem is tudom kire ütött - húzta ki magát büszkén - de miért nem keres valami tisztességes munkát? Könnyebb lenne mindnyájunknak, ahelyett hogy évekig az egyetemet kelljen finanszírozni. Aztán ki tudja? Az se biztos, hogy elvégzi! Tudja maga hány évig tart egy egyetem? Bözsike! Hat évig! Érti? Hat évig! Na persze a gyerek ígérget, hogy majd ő is részt vállal, már intézés alatt van a munka. Oszt tudja mit akar? A burgerkingbe krumplit sütni! Etetni az éhes csürhét! Hát nem beszéltem neki elégszer? Nézzen meg! Na nem azért, tudja, tiszta munka,amit én csinálok. Jobb napokon szép kis borravalót is össze lehet szedni a szállodában. Tudja! Ajtónyitás, csomaghordás, és ha felveszi az ember a bájvigyort, azt bőkezűen jutalmazzák. Ó főleg azok a nőcskék. Tudja, akik üzletember férjükkel érkeznek és halálra unják magukat. Na, azok nagyon meg tudnak ám hálálni egy kis kedvességet meg egy kis törődést! Ezek a nők mind kikent-kifent, tele ékszerekkel Bözsike, nem úgy, mint maga! Magácska majd kicsattan olyan természetesek a bájai. Tudja, azért szállodában ajtót nyitogatni még mindig jobb, már így is többre vittem, mint apám. Meghát tudja, imitt amott azért csurran cseppen a jóból máshonnét is. Mármint tudja ugye Bözsike, hogy hogy értem? - kacsintott rá nagy kék szemével.

-Abból vettem az új pecabotomat is. Persze a nejem odahaza nem is sejti, azt mondtam

neki, hogy a cimborámtól van kölcsönbe. Hát tudja, asszonynak nem kell mindent tudni, én azt mondom. Ez a hosszú házasság titka! - mondta és ördögien kacagott egyet.

A nő bazsalygott, miközben helyükre rakta a pult fölött a poharakat, aztán a hűtőhöz lépett kivett egy üveg sört, felnyitotta és kérés nélkül a férfi elé tette.

-Egy konyakot is. Felet! - mondta. Az asszony pedig töltötte.

-A pénz az, amiből sosincs elég - folytatta - abból kellene lennie a legtöbbnek.

Bözsike, ha pénze van, mindene megvan! Higgye el! Én már csak tudom - szónokolt lelkesen, aztán felhajtotta a pohár tartalmát. Köhintett egyet, mikor lenyelte az italt, arca elfanyarodott.

-Látom ezeket a gazdag üzletembereket. Tucat számra jutnak nekik a fiatalabbnál fiatalabb nők, akiket felcicomázhatnak ékszerekkel, divatos ruhákkal. Na persze csak ha a nejük nélkül jönnek. Bár némelyikinek az se számít - legyintett. De hát tudom én! Tudom, mi a jó! Én is voltam fiatal! Élveztem az életet! Az életet élvezni kell Bözsike! Soha, soha ne házasodjon meg! Jól mondom? - fordult az ajtó felé, mikor éppen legrégebbi horgász cimborája lépett be.

-Jól, komám. Jól! Ha te mondod biztosan, bármiről is legyen szó! Jó napot Bözsike!- köszönt a nőnek.

-Jó napot Kálmán!

-Bözsike, töltsön még egyet! Kettőt!

Kálmán a mellénye zsebéből elővett egy tollat, aztán mutató ujjának begyét megnyalva felcsippentett egyet a pultra kihelyezett szelvényekből. Határozottan jegyezte be tippjeit, ő már nem mindig figyelte az előző meccsek eredményeit, biztos volt a dolgában. Szerencsésebb kézzel játszott, bár igaz hogy neki meg sem kottyant egy nagyobb veszteség sem. Neki is volt már rossz napja, de neki autó biznisze van. Kocsikkal foglalkozik. Olcsón vesz, felújít, elad. Mindamellett lovakat tart, gazdálkodik, óriási kertje van. Neki ez szórakozás, és nem a mindennapi megélhetést teszi kockára egy játékkal.

-Mi a tipped? - kérdezte Kálmánt

-....

-És mennyiben fogadsz?-

Tegnap tripláztam. Kettőharmincat nyertem, úgyhogy... ma felteszem az egészet, és megduplázom! De meg ám!- vigyorgott magabiztosan cimborája felé.

Az elhallgatott. A mázlista! Ő már a héten háromszor vesztett. Még jó hogy az asszony nem tudja. Mostanában elpártolt mellőle Fortuna, sokat vesztett... á, talán mégsem olyan sokat, veszett már több is Mohácsnál, futott át tompuló agyában a feloldozó gondolat.

-Na, jól van cimbora! Duplázzunk. Jó kis summát kaptam ma, és a fiamnak ballagása lesz. Meg kell duplázzam!

A férfi Bözsikére kacsintott, lehúzta a második felest, aztán egy szelvényért nyúlt.

Kálmán hátba veregette barátját.

-A héten már a negyedik tét... na, te tudod öregem! Este gyere ki a tópartra! Lecsót főzünk.

A férfi a szelvényre koncentrált, de bólintott, hogy ott lesz.

Az esti mérkőzések alatt végig követte az állásokat, de nem volt jó megérzése.

-Bözsike, hozzon még egy duplát, és még egy sört is!

-Nem lesz már sok?- kérdezte a nő óvatosan.

-Ugyan Bözsike, ma nyerő napom van!- nevetett fel hangosan.

A nő sóhajtott egyet, aztán fejcsóválva a pult mögé lépett, és kitöltötte az italt.

Néhány óra múlva Kálmán visszament a bisztróba.

-Hol van?- kérdezte a pultost - nem jött ki a partra, hívtam, de nem vette fel.

-Egyfolytában csörgött a mobilja, de képtelen arra is, hogy felvegye - biccentett fejével a nő a sarokba.

-Mi történt? Megint... ?

-Igen, megint! - felelte röviden.

A férfi feje az asztalon pihent, barátjához is alig tudott szólni annyira részeg volt. Kálmán felrángatta az asztal mellől, és hazavitte.

A felesége már várta otthon. Miután ajtót nyitott azonnal rájött mi történt aznap, meg azon a héten, meg abban a hónapban, miközben a részeg férfit segített az ágyába fektetni. Kálmánnak alig kellett megszólalnia, már nem kellett megmagyaráznia vagy megmentenie a helyzetet. Nem volt újdonság, hogy a férj részegen keveredik haza. Visszaeső volt. Bár valójában sohasem gyógyult ki, hiába járt anonim csoportba. Csak amikor neje el akarta hagyni ígéretet tett arra, hogy megjavul, csakhogy el ne hagyja.

Az asszony megköszönte Kálmánnak, majd amikor a férfi után becsukta az ajtót, a konyhába ment és felkapcsolta a pára elszívót. Holt sápadtan leült egy székre, mereven bámult maga elé. Közelebb húzta a hamutartót az asztalon, rágyújtott egy cigarettára.

Már éjszaka volt.

A város zaja felhallatszott a negyedik emeleti lakásukba, kint valaki hosszasan nyomta a dudát.

Aztán a szoba felől halk csoszogás hallatszott.

-Anyu, mi történt?- kérdezte egy álmos hang.

-Apád megint részeg...

-Miért vagy meglepve? - sóhajtotta- Már nem az első eset.-Most már biztos, hogy nem lesz ebéd, sem ünnepség a ballagásod után... Egy tizes van a tárcámban.

A srác értetlenül nézett anyjára.

-Ennyi maradt erre a hónapra... Apád az összes pénzünket eljátszotta a Tipp-Mixen!