László Sándor: Révülés

Éjnek sötétlő bársonyán át
Tündék zengtek harmóniát.
S én álmodtam egy csillagot,
Fénylően felém ragyogott.
Felé nyúlt kezem, fel az égre,
Izzó vágyam, hívta, remélte,
Mint tiszta fényjel, hullt erénye.

Lábujjhegyen osont a hajnal,
Szobám telis-tele édes zajjal.
Elszökött az álom, szép alak,
Súgta, sírj, csak sírj, elhagylak.
S tovatáncolt lenge széllel,
Gyűrött lepedőknek hevével,
Csillag leányoknak neszével.