Lakatos Anikó: Csillagokra, ha nézel
2020.07.24
Csillagokra, ha nézel,
fűzfaágon ringó éjjel -
csak néhány pillanatra,
tompa fényem felvillantja
az elhagyott temetőt -
gyom-hálóval körbeszőtt.
Egy porlepte síremlék
testemen márvány nehezék;
fekszem a sírhant alatt,
köröttem rideg falak.
Ráborulsz a fejfámra,
az emlék-patak megárad;
s gyermekem vagy újra,
ki nekivág az útnak.
Fogom kicsi kezeid,
még botladoznak lépteid,
mint egyszer réges-régen
ott lenn, azon a téren -
kacagott a selymes szél,
míg szedtük a sok gesztenyét.
És csak ringatlak egyre -
veled szunnyadt az este,
a Hold ezüstsugárból,
fejed fölé glóriát font -
s arcodra a holnap,
a búcsúm csókját nyomja -
köröttem rideg falak;
fekszem a sírhant alatt.
Testemen márvány-nehezék
egy porlepte síremlék,
gyom-hálóval körbeszőtt.
Az elhagyott temetőt
tompa fényem felvillantja,
csak néhány pillanatra -
fűzfaágon ringó éjjel,
csillagokra, ha nézel.