Kutyifa Anikó: Valami több

van valami több és mélyebb bennünk
tisztább és dicsőbb, mint gyarló, véges testünk
ha kell, erősebb és bátrabb helyettünk

létezik a válasz, ha dübörög kérdésünk,
mert megrogy a lelkünk és fojtogat miértünk
szüntelen, és éget a rettegés parttalan,
recseg a hitünk, vagy eltűnik nyomtalan

bár nem vagyunk egyedül, míg másoknak
úgy hisszük a tücsök is hegedül, a harc közben
mindenki magányos, akármily számos a sereg,
odabent végülis, mindenki gyerek

a hátsónkat töri a nyereg, büdös a ló
és több sebből vérzünk, zsibbad a lábunk
és reszket a vértünk, a háború mocskos
lehetsz te bármilyen jól tartott zsoldos

legvégül mindenki bánja, ha eladta lelkét a csatába'
sírva, rettegve kéri, ne tűnjön az idő hiába
felettünk ne szálljon se holló, se kánya,
nem lehet csak ennyi, a lelkünk kiáltja

sikolt a néma kétség, elég volt ennyi vétség
csak lenni akarok, egyszerűen, békén és tisztán
mint gyermek anyja ölében, mint apró kavics
a patak mélyében, ragyogva és várván

életerőt, mi szívemben felzubog
újra és újra talpra állva, az édes légbe
kiabálva: itt vagyok, még ne sirassatok
enyém a holnap, mert több vagyok

van valami több és mélyebb bennem
tisztább és dicsőbb, mint gyarló, véges testem
ha kell, erősebb és bátrabb helyettem