Kristófné Vidók Margit: Hosszú az út

Sietve érkezel hozzám,
hosszú az út mit megteszel,
hajnali pír már csak foszlány,
bolyongsz, emlékeiden gyászlepel.
Nem akarod, de könyörögsz
értem, érted, - belül kín rág,
nem tréfa ez,- hol gonosz sündörög,
lelkeket rabol a hazugság.
Marcona éned halkan csak dörmög,
föllázadnak régmúlt álmok,
siess,- nézd, az égen tündököl,
esőáztatta szivárványod.