Kovács László: Varázssapka

Egy kis legényke teker felfelé a meredeken. Új a kerékpár, gurulna az könnyen, de a pedált taposó lábak már fáradnak. Szomjas is, megnyalogatja kicserepesedett szája szélét. Jólesne egy-két gombóc fagyi! Küszködik tovább, és lám, a négysávos főút túloldalán megpillant egy cukrászdát. Ott van éppen szemben a zebrával!

Leszáll, iszik egy kortyot a kulacsából. Köpi is ki azon nyomban a meleg löttyöt. Rágógumit dug a szájába, és várja, hogy a közlekedési lámpa zöldre váltson. Ólomlábon megy az idő. Még mindig piros van. Körülnéz. A főút üres, semelyik irányból nem jön semmiféle jármű, a legényke nem vár tovább a zöldre. Maga mellett tolva a kerékpárját átszalad az úttesten. Futás közben bele-beleüti a térdét a pedálba. Még át sem ér egészen, amikor egy nehéz motorkerékpár süvít el mögötte. A légáram szinte letépi félig kigombolt ingét. - Hú, aszta paszta! - koccannak össze a fogai.

Szusszan egyet, és már biztonságban érezve magát a járdán, megnézi a térdét. Apró horzsolások tarkítják.

- Fáj-e? - szólal meg egy hang a háta mögött.

A legényke összerezzen, megfordul. Egy rendőr áll ott.

- Egy kicsit - válaszolja nem nagy meggyőződéssel és a rágógumi miatt akadozó nyelvvel.

A szigorú arcú, toronymagas, pocakos férfi lomhán közelebb lép. Biztos, ami biztos, még egyszer megkérdezi.

- Fáj, ugye?

- Tényleg nem, és nem is vérzik.

- Jól van, akkor ez így rendben is lenne - mosolyodik el jóindulatúan az egyenruhás, és beleásít a levegőbe. A fiúnak úgy tűnik, mintha ő nem is igazán érdekelné ezt az embert. Csak azért kérdezgeti, mert unatkozik. Hisz akkorát ásít, hogy keresztben lenyelhetné.

A rendőr azonban felélénkül, a bal és a jobb hüvelykujját a hasán feszülő derékszíj alá mélyeszti, és elkezdi mustrálni a hónaljáig sem érő srácot.

- No, lássuk csak, hányadán is állunk - mondja, és húz egyet a derékszíján. - Új a drótszamár?

- Mit tetszik mondani?

- Ejnye, barátocskám, nem tudod, mi az?

- Nem. Sosem hallottam ezt a szót.

- A szép kis bringád. Új?

- Az. Most kaptam a jó bizimért.

- Aha, ez derék - bólint elismerően a rendőr, és szögletes arcán megenyhülnek a szigorú vonások. A fiú számára ezzel felcsillan a remény, hogy nem lesz semmi baj, amiért a tiloson jött át. Félrefordul, ki akarja venni a rágógumit, beletenni egy papírzsebkendőbe és azzal együtt zsebre vágni. Nem megy, a gumi túlságosan bele ragadt.

- No, öcskös, tudod-e, mekkora mázlid van?

- Mázlim?

- Az hát. Szerencséd. Két okból is. Egyrészt megúsztad, mert nem ütött el az a motoros, és a szamarad sem rongálódott meg. Igaz? Másrészt azért, mert velem találkoztál, kisfiam - teszi hozzá, de már szigorú hangon.

A gyerek savanyú képet vág. Nem ezt várta.

- Igen... - mormogta -, szerencsém... csókolom, hát akkor... én mennék is...

A rendőr döcögve nevet.

- Hohó, fiatalúr! Bár helyre kis legénynek látszik, ne siessen annyira, ha kérhetem! Volna itt még valami. Ugye megteszi, hogy segít nekem tisztázni.

A magázás, a túlzott udvariasság, ugyanakkor a rendőr összevont szemöldöke ismét balsejtelmet ébreszt a fiúban. Beszívja az alsó ajkát, nyelvével eligazítja a rágógumit.

- Igen, tessék... - mondja most már érthetőbben.

- Először is, mi a neved?

- István. G. István.

- Á, csak nem a G. G. úr fia vagy?

- De, pontosan.

- Derék ember az apád, ismerem jól. Szóval a fia vagy.

A fiú magában felujjong: Megúsztam!

- Elmehetek?

- Még nem. Hány éves vagy?

- Tizenegy, ööö, leszek augusztus 31-én.

- Leszel, aha. No, akkor most nézzük még egyszer a járművedet! Nagyon szép darab, meg kell hagyni. Különösen ez a kézi duda tetszik rajta.

- És prímán szól is - húzza ki magát a fiú.

- Nem mondod? Én pedig azt reméltem, csak dísznek van.

- Nem az, működik! Tessék csak hallgatni!

- Tényleg csodálatos. Tökéletes ez a rekedt hápogás. Csak egy gond van vele.

- Micsoda?

- Hát nem tudod?

- Mit?

- Kerékpárra a csengő kivételével más hangjelző berendezést tilos felszerelni!

- Bocsánat, nem tudtam.

- Oké, fiam. Most az egyszer megbocsátok, csak még egy kérdés.

- Szabad-e kerékpár-utánfutót kapcsolni a kerékpárhoz.

Hűha, jó kérdés. Még jobb a vakszerencsére bízni a választ. Ha fiú megy be a cukiba, akkor a "szabad" a helyes válasz, ha lány megy be, akkor a "nem". De mi van, ha egyszerre mindkettő vagy egyik sem? Tiszta ciki!

Kivár néhány másodpercet, a tenyere megizzad, beletörli a nadrágja szárába. Lopva a rendőr arcára pillant. A rendőr sürgetően felvonja a szemöldökét, ismét megigazítja a derékszíját és a pisztolytáskáját, aztán lábujjhegyre áll, majd sarokra ereszkedik, hátra kulcsolja a kezét, és így hintázik a lábfején. "Hiába sürgetsz, akkor sem tudom", mormogja magában a gyerek, és szemét a cukrászda ajtajára függeszti.

Kisvártatva egy lány érkezik, és belép a helyiségbe.

- Szabad - vágja ki a fiú, de mindjárt meg is bánja. Pont fordítva kellett volna mondani: nem szabad, hisz egy lány jött arra!

- Helyes válasz - mondja a rendőr, és elismerésül egy nagyot pattint a tenyerébe a hüvelykujjával. - No és kerékpározhatnak-e 12 év alattiak főútvonalon?

- Tilos nekik.

- Bizony tilos. És te, szamár, mégis ott bicikliztél!

- Bocsánat. De aztán úgy toltam át a másik oldalra a bringát, hogy majd a járdán mehessek tovább.

- Hohó! És mit mutatott a jelzőlámpa?

- Pirost.

- És te mégis átmentél, hah! Tudod-e, hogy sokezer forint is lehetne a bírság?

- Elnézést kérek, többet nem fordul elő, igazán.

- Na, jól van. Most az egyszer mehetsz, ahogy ígértem, mert jól válaszoltál a kérdésekre. Amúgy, látom, rendben van a járműved. Tessék, ezt a tájékoztató füzetkét tedd el, aztán olvasd el otthon! Hogy biztonságosan kerékpározz!

- Köszönöm szépen. Csókolom.

A rendőr odább sétál, a fiú a cukrászda előtti tárolóban kiköti a járművét.

- Egy nagy gombóc ananászt kérek - mondja a fagylaltoslánynak.

- Milyen tölcsérben?

- Édesben.

- Láttalak ám benneteket a rendőrrel. Megbüntetett?

- Á, csak jól elbeszélgettünk... szia - köszön el, és lassan, élvezettel nyalogatja a fagylaltot. Elropogtatja a tölcsért is, aztán nyeregbe pattan.

Visszafelé a járdán teker. Közben az jár a fejében, hogy igazából nem is neki, hanem a rendőrnek volt nagy szerencséje. Mert ha egy tökéletesen jó gyerekkel találkozik, semmi dolga nincs, csak unatkozik. Persze a legjobb az lett volna, ha már a biciklimmel együtt megkaptam volna a szülinapomra ígért varázssapkát. Úgy eltűntem volna a rendőr szeme elől, mint a sicc. Nem baj, már csak két hét van a szülinapomig. Hú, tényleg, és másnap kezdődne a suli...

Megnyomja a pedált. Földöntúli mosoly suhan át az arcán.