Király Denisa: Falalja

Ültünk a fal alatt. Így hívtuk, a fal alatt vagy a falalja. Mostanra ez egy különleges hellyé vált a számomra, számunkra. Az orgona illatozott, a fecskék fejünk felett elhúzva berepülő vadászgépekként landoltak fészkeikben szállítmányaikkal, amiket csemetéiknek vittek. Az öreg Déde és én csak úgy ücsörögtünk, a fal alatt. A fal alatt, ami egy hambitnak készült, de egy nem befejezett magas betonfal volt. Pont olyan magas, hogy megfeleljen ülőalkalmatosságnak. Kényelmünket egy kispárna szolgálta. Itt szoktunk csak úgy nézelődni, lenni, beszélgetni. Lenni, létezni, csak úgy. Ma már kevesen ismerjük ezt az állapotot.

- Dédi, hány éves vagy? - kérdezem.

- Tán nyócvankettő. - válaszolt.

Elgondolkoztam. Számolgattam. Ha 1908-ban született, nem lehet nyolcvankettő.

- Mama, nem emlékszel hány éves vagy? - nevettem ki, a 10 évemmel nem értve, hogy nem emlékezhet valaki arra, hogy hány éves.

- Nem, jányom. Rég vót. - mondta.

- Hány éves voltál mikor meghalt a testvéred? - kérdezgettem tovább.

- Hát húsz múlhattam. Ő olyan 22 lehetett.

- Miben halt meg? - kíváncsiskodtam, miközben furcsállottam, hogy ilyen természetességgel tud beszélni testvére elvesztéséről.

- Vérmérgezést kapott. Belázasodott, felforrt a tüdeje. Ezt mondták...

- Itt maradt a szegény gyerek utána. Annyit bántotta az apja aztán, mind kirángatta a kezeit neki, tönkretette. - folytatatta.

Egy darabig nézelődtünk, csodáltuk a szomszédék gyönyörű futórózsáit, egyik oldalról piros, a másikról fehér.

- Táncolni szoktatok-e? - ötlött fel bennem a kérdés.

- Nagy mulatságok voltak. A legnagyobb akkor volt mikor újból Magyarország lettünk. Három napig táncoltunk egyfolytában, csak átöltözni jártam haza. A hajamba piros, fehér, zöld szalagot fontam. Ilyen vastag varkocsom volt. - mutatta a csuklóját. - Napokig készítettük a kapukat virágokból.

- Milyen kapukat? - csillant fel a szemem, valami érdekességet sejtve.

- A kapukat ahol fehér lovon bejöttek a magyarok...- mondta miközben kézfejével titkon elmorzsolt egy lecsorduló könnycseppet.

Ilyentént folytak a beszélgetéseink a csak úgy ülünk és létezünk a falalja alól.