Kassai Alex: Ártatlan bűnös

Bence egy sötét helyen tért magához. Az egész helyiséget a sötétség töltötte ki. Bence mégis jól látott. Aztán megpillantott a földön egy embert, közelebb lépett hozzá. Bence szeme elkerekedett. A földön egy meztelen férfi feküdt magzat pózban és halkan zokogott. Bencét hajtotta a kíváncsiság, még közelebb lépett a férfihez. A szíve kihagyott egy ütemet. A férfi egy az egyben hasonlított őrá. A bőrén megszámlálhatatlan sok vágás és sérülés volt. A férfi megállás nélkül zokogott. Bence közelgő lépteket hallott a háta mögül és azonnal megpördült. Rémisztő vigyorral találta szemben magát. A mögötte álló férfin fekete öltöny volt, egyedül a nyakkendője volt piros. Közelebb lépett, Bence hátrálni kezdett. A férfi ugyanúgy nézett ki, mint ő. A szemében a gyűlölet lobogott. Nem hittem volna, hogy eddig bírod- mondta a férfi. Ki vagy te? - kérdezte Bence. Én te vagyok- válaszolta a férfi. De hogy pontosabb legyek, én vagyok a belső démonod, a rossz éned. Bence nyelt egy nagyot. Nem tudod, hogy hol vagyunk ugye? - kérdezte leereszkedően a férfi. Nem- válaszolta a fiú. Ez kedves másik felem, a lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyra. Azok, akik idáig jutnak, azok kapnak egy lehetőséget- mondta mosolyogva a férfi. Miféle lehetőséget? - kérdezte Bence. Örülök, hogy megkérdezted. A férfi Bence felé nyújtotta a tenyerét. A férfi tenyerében gyógyszerek voltak. Bence megszeppenve nézett a férfira. Mit nézel így rám, mit vártál, jutalom falatot? Ja, igen nem tudsz gyógyszert lenyelni- milyen figyelmetlen vagyok- sajnálkozott a férfi. A gyógyszerek eltűntek a férfi kezéből. A másik kezében egy kés jelent meg. Emlékszel még erre a késre? - kérdezte a férfi. Bence nem válaszolt. Én tisztán emlékszem. Nem lehettél tíz se, mikor öngyilkos akartál lenni- mondta a férfi. Akkoriban voltál igazán a csúcson. Sokszor kiengedtél a börtönöm sötétjéből. Te voltál az iskola réme, mindenki tisztelt. Rettegtek tőlem- vágott közbe Bence. A férfi undorral nézett Bencére és a kezéből eltűnt a kés. Most egy fegyver jelent meg a tenyerében. Bence felé nyújtotta a fegyvert, de ő egy lépést hátrált. A férfi arcán egy ördögi mosoly jelent meg. Nézz a hátad mögé- mondta komolyan a férfi. Bence megfordult. A háta mögött a magzati pózban fekvő énét pillantotta meg. Úgy tűnik neked, hogy jól van? - kérdezte a férfi. Nem tűnik úgy- válaszolta Bence. Hát ehhez nem kellet doktori diploma. És ő ki? - kérdezte magában Bence. Ő a mi lelkünk válaszolta a férfi. Bence kérdően nézett a férfira. Mit döbbensz meg ezen, mi egyek vagyunk. Te is belelátsz az én fejembe- mondta a férfi. Te meg akarsz ölni! - mondta Bence. Az első pillanattól kezdve, ahogy beléptél a börtönömbe, ahová száműztél. De ne vedd magadra, nem személyes, a munkával jár. A férfi ismételten Bence felé nyújtotta a fegyvert, de ő megint meghátrált. Nem akartam ehhez folyamodni, de miért is vagyunk itt. Gondolom nem azért, mert anyuci meg apuci nem vette meg az új Playstationt. Akkor miért? - tette fel a kérdést a férfi. Ne válaszolj, költői kérdés volt. Azért, mert kilátástalannak, reménytelennek érzed a helyzetet. De hogy jutott idáig egy ilyen tizennyolc éves kölyök gólya? Írtál egy könyvet, amit kiadtak volna, csak szegény vagy és nincsen pénzed kiadatni. Az egyetlen kiút a te börtönödből ez a könyv lett volna, de ez is, mint minden az életedben vakvágányra siklott. Megfordult a fejedben, hogy pályázatokból majd megszerzed a pénzt. De még te is rájöttél, hogy ez lehetetlen. Mert ha nyersz is, amire sok esély nincs, mit gondolsz mire fog az a pénz elmenni. Ez már nem költői kérdés volt. Lelövöm, kajára fog elmenni. A könyvedből nem lesz semmi. Megkeseredett ember leszel. Tudom, hogy nem ezt akarod. A férfi Bence felé nyújtotta a pisztolyt, de ő elfordult a férfitől. A férfi csettintett egyet. A semmiből egy szék termett mögötte. A férfi helyet foglalt a széken. Rendben, megértem, félsz. Ez egy komoly döntés. De kérdezem én, éltél e valaha? Ássunk mélyebbre, kinek hiányoznál, ha többet nem kelnél fel? A barátaidnak, ja, bocs nincsenek is barátaid. És tudom, hogy az egész iskola királyként tekintett rád. Beléd volt szerelmes az összes csaj, az összes fiú téged irigyelt, te voltál a középpontban. De te mindig úgy érezted, hogy egyedül vagy. És nem csak az iskolában, hanem mindenhol. És felvetődik a kérdés, hogy ha ennyi lány oda volt érted, akkor miért nem volt még egy barátnőd sem. Elég! - szólt közbe Bence. Azért, mert érzéketlen vagy. Nem érzel semmit. De ez nem a te hibád. Fejezd be! - szólt rá Bence. Hanem az apádé- folytatta a férfi. Kiverte belőled az érzéseket. Miatta vagy nagyrészt ilyen, amilyen most vagy. Érzékeny témára tapintottam. Térjünk vissza az alapkérdéshez. Kinek hiányoznál? Az anyádnak, akit tejes szívedből gyűlölsz? Vagy anyád barátjának, aki soha nem ütött meg, de lelkileg terrorizált? Emlékszel, amikor elvitte az összes pénzt és négy napig alig ettetek valamit? Vagy mikor jött, neked ki kellett jönni a szobádból és a másik szobában a földön kellet aludnod, mint egy bolhás kutyának. Vagy a testvéreidnek? Akikkel annyit beszélsz, mint a szomszéd gyerekkel? Ez neked az élet. Ez nem élet, hanem döglődés. Legyen vége a szenvedésnek. A férfi Bence felé nyújtotta a fegyvert. Ő egy lépessel közelebb lépett a férfihoz, de nem vette el a fegyvert. A férfi összeszorította a fogát, majd elmosolyodott. Rendben, beszéljünk a nagyszüleidről. Ezt most fejezd be! - mondta Bence. Ezzel kellet volna kezdeni. Emlékszem a tizennégy éves Bencére, aki rendőrkapitány akart lenni. És minden második gondolata ez volt. Nagypapádat ezzel cukkoltad és ő erre mit mondott?- kérdezte a férfi. Kapd be! - mondta Bence. Szerintem nem ezt mondta- válaszolta a férfi. Azt mondta, hogy egy magad fajta senkiből sohasem lesz kapitány. Belőled csak egy közrendőr lehet. De az unokatesódból még belügyminisztert is kinéz. Milyen érzés volt, hogy egy olyan gyerek pipált le, aki alig születtet meg? Milyen érzés volt, hogy a hősöd nem hisz benned? Bence nyelt egyet. Akkor sírtál utoljára. Úgy álomba sírtad magad, szánalmas volt látni. Az egyetlen ember, akit közel engedtél magadhoz, az ő volt. De ő belepisált a sebekbe. Bence a férfinak rontott. A férfi csettintett egyet. Bence megtorpant. Komolyan azt gondoltad, hogy a birodalmamban hozzám tudsz érni? Bence nem tudott megmozdulni. Nézz magadra! Szánalmas vagy! Lehettél volna strici vagy drogdíler, de egy bandát is vezethettél volna. De e helyett száműztél a lelked legmélyére. És helyettem a nagyszüleidet választottad. És milyen jól tettem! - mondta Bence. Még mindig hív szerdán meg szombatom. Én jobban szeretlek, nem én jobban szeretlek! - undorító- mondta a férfi. Vagy még mindig mennek a papádék minden hónapban? Bence nem válaszolt. Ez még szánalmasabb! - neked már egy csajjal kellene aludnod- nem a nagyszüleiddel. Figyelj kölyök! Én nem az ellenséged vagyok, hanem a barátod. Mindketten tudjuk, hogy jobb lesz így. Nézz a hátad mögé! Mit látsz? Bence nem válaszolt. Akkor én megmondom. Szenvedés, éhezés, rettegés! És mindketten tudjuk, hogy tudnám folytatni holnapig. Fogd be a pofád! - mondta Bence. Rendben befogom, de ahhoz neked is tenned kell valamit. A férfi csettintett egyet. Majd a fegyvert Bence felé nyújtotta. Ha ezt most megteszed, soha többé nem nyitom ki a pofám. Bence elvette a fegyvert a férfitől. Másodpercekig nézte a pisztolyt. Majd a férfire fogta. Mit csinálsz? - kérdezte értetlenül a férfi. Amiket mondtál az mind igaz, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem igazak. De a legtöbb dolog már mögöttem van. Egykét dolog még előttem. De ha mi tényleg egyek lennénk, akkor tudnád, hogy én olyan ember vagyok, hogy ha pofán vágnak, az csak jobban feltüzel. És te most rendesen berobbantottál. Lehet, hogy még nem vagyok író, de meg fogom találni a módját, hogy azzá váljak. Te szerinted kivel beszélsz? Én tartottalak életben, mikor még mindenki tojt rád. Már nincs szükségem rád! Egyszer, nem tudom, hogy mikor, de el fogsz jönni ide és igent fogsz mondani- mondta a férfi. Ez nem fog soha megtörténni! - mondta Bence. A férfi szeme feketévé vált és üvöltve rohant Bence felé. Ő ekkor csettinttet egyet. A helyiségből eltűnt a sötétség. Bence a földön fekvő énjéhez lépett. Levette a pólóját és ráterítette. Ne félj, hamarosan talpra állítalak- mondta Bence. A következő percben már a szobájában ébredt.