Jekő György: Szívszorító farsang

Enyhe időt hozott a farsang kezdete,
Örvendezik, kinek fűteni kellene,
Mert, hogy tüzelője igencsak elfogyott,
Ruhája is szellős annyira megkopott.

Pedig nem ártana szemrevalóbb gúnya,
Azt reméli, mára megenyhül a búja,
Egy rövid időre, mert farsangolni megy,
A gazdagok által ez is igazi kegy!

Meleg ebéd várja már az ingyen konyhán,
Hosszú ugyan a sor, de oda botorkál,
Abban reménykedik, talán ma jóllakik,
Biztos nem lesz éhes legalább holnapig.

Van ám azért itt flanc, ülnek a sátorba',
A meleg teától kerülnek mámorba,
Majd előkerülnek lassan a maskarák,
Egymásnak tapsolnak, nincsenek trombiták.

Szánalmas a jelmez, leginkább ijesztő,
Régi ruhadarab, lyukasztott lepedő,
Nem búsulnak rajta lényeg, hogy ehetnek,
Végül már kínjukban egymáson nevetnek.

Lassan hűl az idő a tea is fogytán,
Már a maradék is elfogyott a konyhán,
Kezd széledni a nép, nincs már rajtuk sallang,
Számukra ez jutott, ennyi volt a farsang!