Jekő György: Gyermekkorom kedvenc helyén

Gyermekkorom kedvenc helyén barangolok,
hol alig változott a Holt Tisza meder,
szép és vadregényes volt akkor is e táj,
veszélyes lápok, nád, vadvirág több ezer.

Sokszor hevertem itt a kaszáló részen,
a lucernásban a vad virágok között,
áthatotta lényem a természet szépsége,
s lelkem egy másik világba költözött.

Úgy éreztem olyan gyönyörű az élet,
a víz, az erdő, a növények, állatok,
az emberek bölcsek, jók, segítőkészek,
ezért én is csak ezen úton járhatok.

Életem alkonyán már biztosan tudom,
nem fikció egy ilyen szép másik világ,
ott, hol szilárd az erkölcs, s erős a hit,
s nem mindenható az önző kapzsiság.

Barangolásom végén körül tekintek,
nem tudom, látom e még e kedves tájat,
majd eluralkodik bennem a legszebb érzés,
a természet iránti végtelen alázat.