Jáger László: Herceg, hát megjött
2020.06.02
In Babits
Herceg,
hát megjött, akiről félve
suttogtunk forró nyári éjszakán
és közénk ül, engedélyt sem kérve,
mint kínálkozó, olcsó utcalány.
Asztalunkról eltűnik az étel,
poharainkban borunk elapad,
kedvünk oda, föltámad a kétely:
tényleg itt volna az a pillanat?
A veled élő oly kedves világ
közönnyel néz az ablakodon át,
kezedből táplált szirmok, levelek
föld - fény hitében már függetlenek.
Testedből sarjadt dédelgetett sarj
elfordul tőled, saját sorsot hajt,
nincs kapaszkodód, minden idegen,
a bizonyság már ott ül szíveden:
Idegenek a csókok, mosolyok,
idegenek a jajok, sóhajok,
ismerősöd csak, ki asztalodnál ül,
s az egy maradék húron hegedülés
sír a dalában életed jaja,
születés, halál rémült sikolya
és sír a dalában minden, ami fáj:
ha volt, miért volt oly rövid a nyár?
Ami majd most jön, jeges és sivár,
szerelem múltán kopár ág a fán,
nincs tavasz lombja, nem lesz kikelet,
a Tél, mit rettegtél, megérkezett.