Horváth Tibor: Törött tükröd

Fiók-mélyről, fénye-törten kéredzkedett
a kezembe...

Két ujjammal megtöröltem. Szemed láttam - a szememben...
- Emlékszel-e? -
kérdte, kéken, messze-nézőn, merengően -
Hold-igézte félhomályra?
Sötét-fényű éjszakákra?
Rég-életi reggelekre?
Érzőn-keltő, két kezemre?
Fénye-hunyó csillagokra?
Függönyrésben kelő Napra?
Arcod leső, rezgő fényben táncot járó
porszemekre?
Emlékszel-e, "tegnapokra"?
Választ váró, "kék szavak"-ra?

Magam-magamnak meséllek... S azt súgom:
- Szeretnélek...