Galambos István: Reggeli fohász

Már rég nem alszom -
furcsán dobog a szívem...
legyőzött frontom,
kéjesen játszik velem -
verejtékben a testem.

Eltűnt a hajnal -
vele bújt a sötétség
- nem vitt magával -
fakuló hold fenn van még,

lámpása már alig ég.

Megjött a reggel -
velem már parolázott
- hálatelt szívvel
hallom a madárhangot -
s mondom az imádságot:

Nyújtsd Uram kezed!
Köszönöm - megtartottál -
könnyebb lesz Veled!
Reményt és erőt adjál,
ne hagyj el - ne távozzál!

Vigyázzad sorsom -
nekem és mindazoknak,
kik várnak nagyon -
mielőtt hozzáfognak
reggel a munkájuknak.

...és kérlek - nézz le
sokszor és sokat vétett
emberiségre...
tüntesd el - neked lehet -
ezt a pusztító rémet!