Fényes László Tibor: Időkerék

Oly jó lenne úgy aludni,
mélyen, mint gyermekként régen,
szerető anyám ölében...
Soha álmot nem hazudni.

Nem ébredni kelő nappal,
kukorékoló kakassal,
nem várni ajtókulcs hangját,
a megérkező vigaszát.

Kelni a derűvel vígan,
futni széllel egy iramban,
labdát kergetni el, vissza,
míg a játékszer csak bírja.

Fűből is nyakláncot fonni,
vele hazáig osonni...
És ott suttyomban átadni.
Mi múlt cseppet visszahozni.