Fényes László Tibor: A hűtlen sapka

A nagyfiú ismét kórházban volt alig több mint két héttel az előző kezelését követő hazaérkezése után február közepi hétfő esti napon.

Már délután furcsa hematómára figyelt fel a karján, melyről háziorvosával is beszélt. A doktornő javasolta, hogy az új, vérlemezke csomósodást gátló gyógyszert ha ma be is vette, ne szedje másnaptól, s menjen be hozzá rendelési időben másnap, kedden. Ezután nagyfiú takarított mégfeleségével, készülve mégasszonya barátnőjének másnapi látogatására. A nagy tisztasági akciót követően a fürdés során más, újabb helyeken is feltűntek test szerte véraláfutások a nagyfiún. Úgy döntöttek mégfeleségével, aki egyébként is 17 órára műköröm építőhöz készült a kórházhoz, mivel egyik körme a takarítás áldozatává vált, hogy míg ő szépészeti beavatkozáson vesz részt, addig a nagyfiú a sürgősségi osztályt keresi fel. A köröm kijavítása előreláthatólag negyed óra, majd azt követően nagyfiúhoz ballag át mégasszonya.

Ám a köröm reparálás is és a várakozás is sokkal hosszabban alakult, mint a nagyfiú gondolta volna, hisz mégfelesége egyórás távollét után érkezett a sürgősségi osztályra, de nem késett le semmiről, hisz orvos nagyfiút ezután két és félóra várakozást követően látta csak.

Ezt a kettő és fél órát mégasszonya támogató ottlétével töltötte nagyfiú, ami a kettőjük közötti helyzetben igen jól esett neki. Mégfelesége büfétúrákat szervezve szendviccsel és vízzel is ellátta mindkettőjüket a tetemes idejű várakozás alatt.

Mikor a vizsgáló orvos csak egyszerű háziorvosi esetnek jellemezte a hematómákat a vizsgálóba kerülés után, nagyfiú elmondta neki, hogy egy esetleges elvérzés, vagy gyógyszer keresztallergia árnyékában az éjszakának nekimenni talán mégsem olyan egyszerű dolog betegként, mint azt orvosként másvalaki - akinek nincsenek is hasonló tünetei - gondolja. Ezek után a korábban szóba sem került vérvétel következett, a nagyfiú által szedett gyógyszerek listájának átadása, mely már más hangnemben és nexusban zajlott nagyfiú és az orvos között valamilyen oknál fogva.

Ezt követően újabb tetemes várakozás következett, melynek elején nagyfiú megkérte mégasszonyát, hogy jobb lesz, ha már a hátralévő időt otthon hasznosan tölti. Kis unszolásra, rábeszélésre 21:30 órakor mégfelesége elindult "haza".

Ezt követően nagyfiú sétálni kezdett a folyosó 75 lépés hosszú területén. Egyszer, úgy a 15. kör megtételekor érdeklődött az eredmények megérkezése felől a vizsgáló orvosától hasztalan, bár a gyógyszerei listáját visszakapta, így ez némi előrelépésként is volt értékelhető. Megtett még legalább másfél kilométert, a folyosón várakozók értetlen tekintete által követve.

További két óra elteltével az orvos hatszemközt közölte nagyfiúval, hogy a véreredményei jók, s szerinte térjen vissza régi gyógyszeréhez, ami nem okozott ilyen mellékhatásokat, s menjen haza.

Nagyfiú szárnyalt, hogy mehet, de nem feledte mégasszonyának tett ígéretét, hogy megragasztja a cipőjét. Ezért kocsijával egy éjjel-nappali áruházhoz hajtott, ahol megvásárolta a ragasztót, no és meglepetésnek egy csokor sárga nárciszt mégfeleségének megünneplendő, hogy nem tartották benn és a labor eredményei sem mutatnak semmi eltérést a normálistól. Más ünnepelni való nem igen volt.

Az áruháztól haza indult, lehajtott a teremgarázsba, lezárta kocsiját és rohant mégasszonyához, hogy meglepje. A meglepetés megvolt, a virággal, a cipőt is megragasztotta és nyugovóra tértek, már amennyire teljesen ellazulva nyugovóra hajthatja valaki a fejét ilyen előzmények után.

Másnap a már megbeszéltek szerint kivitte mégfeleségét a vasútállomásra, mivel mégasszonya a közeli városba utazott.

Ez után a háziorvosához ment, a város másik végére. A háziorvosa sem tudta mire vélni a leletek alapján a hematómákat, de megkérte rakja össze korábbi leleteit, áttekinti őket és beszél specialistákkal.

Nagyfiú ezután elindult haza, de ekkor vette észre, hogy mégfeleségéhez hasonlóan elhagyta a tőle kapott sapkája is. Lázas keresésbe kezdett, eredménytelenül. Minden lehetséges helyen kereste a hűtlen sapkát, de nem találta azt meg.

Elindult a városba, hogy valamelyik sportboltban vásárol egy HEAVY TOOLS sapkát pótolandó az őt elhagyó, számára igen becses darabot, mert sapkát lehet pótolni, nem úgy, mint olyan feleséget, akihez annyi szál és érzelem, közös magánéleti emlék és közös munkasiker köt, hisz tíz közös évükből négyet ráadásul együtt dolgoztak végig.

Nagyfiú mégasszonya előző év december 04-én jelentette be, hogy elhagyja, melyet 17-én meg is tett. Igaz február 28-án visszatért a még közös lakásukba, de közben lezajlott a vagyonmegosztás és válókeresetet is nyújtott be nagyfiú mégfelesége, az elhagyás véglegesítése és törvényesítése érdekében. A tárgyalás napja is ismert már, március 13, mely tovább rontja nagyfiú amúgy sem rózsás hangulatát.

A sapka ilyetén viselkedése, így már a második elhagyás volt, amit nem nézhetett tétlenül nagyfiú. Azonban vásárlási szándéka nem járt sikerrel. Sem a városban, sem a fellelhető internetes boltokban, még csak hasonló sapka sem volt. Nagyon szomorú lett nagyfiú és elkeseredett. Mégasszonyával megállapodott még előző napon, hogy a takarítás utolsó simításait egyedül elvégzi a vendégvárás előtt. Ezt ebben a feldúlt lelki állapotban ugyan, de meg is tette, elterelve gondolatait a második elhagyásáról.

Ám a gondolatterelés nem sokáig tartott, így azt tette, amit a legjobbnak látott ebben a válságos, feszült helyzetben. Sétálni indult, kiszellőztetni a fejét, másik sapkában, nyugtalanul és letörten, no és annak a Damoklész kardjával a feje felett, hogy megérkező mégfelesége bizonyára jó néhány keresetlen szóval fogja illetni az általa ajándékozott sapka sorsa miatt, nem mellékesen megjegyezve majd, hogy mennyire megbízhatatlan és teszetosza nagyfiú, még egy egyszerű fejfedő megtartása terén is.

Már majdnem hazaért a sétából, mikor mégfelesége hívta, hogy menjen elé az állomásra este fél tíz körül, akkor érkezik a városba. A telefonba nagyfiú meg sem merte említeni a válságos helyzetet, s azon gondolkodott, majd hogyan mondja el második elhagyása történetét a vasútállomáson, hogy a sapka is hűtlen lett hozzá, pontosabban elhagyta őt, s hogyan fogja a ledorongolást megélni.

Nagyfiú, úgy gondolta tesz még egy kísérletet a hűtlen sapka felkutatására, ismételten átvizsgált a lakásban minden lehetséges zugot, de eredménytelenül. Ilyen csüggedt és kilátástalan állapotban indult a garázs felé lifttel. Úgy gondolta indulás előtt még a kocsit is felforgatja a hűtlen sapka megtalálása érdekében. Kilépve a liftből, belépve a teremgarázsba, láss csodát! A szellőző rendszer egyik csavarjára felakasztva ott találta szemben magát "visszatért" sapkájával. Simogatta, babusgatta, mintha mégasszonya talált volna ismét, végleg vissza hozzá. Valami tüneményes, felemelő és szívet könnyítő, lelket repítő öröm öntötte el, mely szavakkal leírhatatlan.

Felszabadultan elindult az állomásra mégfelesége elé, aki meg is jött, ám nem úgy, mint a sapka, végleg vissza, hisz erről egyetlen hang sem hagyta el az ajkait!