Fekete Zoltán: Hol már a régi tisztelet?

Tanár vagyok. Köszöntenek
flegma, zsebre dugott kezek.
Ma már oly időket élünk,
kapun kilesni is félünk.
Örülj, ha csak biccentenek,
és tarkón nem legyintenek
azok, kik beléd botolnak.
Ez csak a ma. Mi lesz holnap?!