Fábián Krisztina: Babaház

Kata egész úton a babaházról mesélt. Édesapja eleinte érdeklődve figyelte, aztán gondolatai egyre elkalandoztak. A kislány óvodástársa, Beus hatéves szülinapi zsúrjáról tartottak hazafelé. Gyakran mentek egymáshoz a gyerekek születésnapot vagy névnapot köszönteni. Apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak, hogy aztán a gyertyafújás és a tortaevés után jókat játsszanak együtt.

Beust egyedül nevelte az apukája. Anyját két évvel ezelőtt egy súlyos betegség miatt elveszítette. A férfinak esze ágában sem volt új asszonyt hozni a házhoz, minden szabadidejét a kislánnyal töltötte. Beus apjának nem kellett szégyenkeznie; a szülinapi zsúrra igazi csajos hangulatot varázsolt a kis lakásba. A kislány nagyon örült az ajándékoknak, amit barátai hoztak neki, ugyanakkor izgatottan várta, hogy végre megmutathassa nekik a legcsodálatosabb dolgot, melyet édesapjától kapott. Szerette a meglepetéseket, ez az ajándék mégsem titokban készült. Beusnak éppúgy része volt az elkészítésben, mint édesapjának. A férfi nem így tervezte. Az ötlete, hogy babaházat készítsen kislányának, hirtelen támadt. Viszonylag hamar elkészült a tervvel, néhány nap múlva pedig már össze is állt a ház. A férfi öreg ládikát és maradék faanyagot használt fel hozzá. Egy hálószoba, tágas nappali, fürdőszoba és konyha nyílott a babaház hosszúkás előteréből. A méretét úgy tervezte, hogy Beus babái kényelmesen elférhessenek benne. Mielőtt a bútorok készítéséhez fogott volna, gondolt egy merészet és a házikót megmutatta a kislánynak. Beus el volt ájulva az ajándéktól és onnantól kezdve minden nap, óvoda után a babaház berendezésének tervezésével, készítésével töltötték idejüket. A bútorok kisebb-nagyobb dobozokból, az asztalterítők, függönyök, szőnyegek régi anyagmaradékból és színes papírokból készültek. Apa még egy tapétadarabot is talált; olyat, ami Beus szobájának falát is díszítette. Éppen elég lett a babaháló falára. Az apa kezdeti félelme, hogy nem tud majd meglepetéssel szolgálni lányának a jeles napon, elillant; látva gyermeke szemében az alkotás tüzét és az együttes munka örömét, megnyugodott. Csodálatos birodalom bontakozott ki kezeik között, amit a zsúron ovis társai nem csupán megcsodálhattak, de játszhattak is vele.

Kata áradozása barátnője babaházáról apját előbb kíváncsivá, majd ingerültté tette. A férfi, egyszerűen, megharagudott Beus apjára. Mit tudhat ez az ember, amit én nem? - tette fel a kérdést magának, majd hirtelen elhatározta: megmutatja lányának, hogy ő sokkal különb babaház készítésére képes. Szándékáról nem szólt senkinek, de amint hazaért, azonnal nekilátott a megvalósításnak. A tervek elkészítése több napig tartott. Nem is csoda, hiszen ezek egy háromemeletes, "fullextrás" babaház tervei voltak! Miután kiszámolta az anyagszükségletet, összeállította a megrendelést. Minőségi alapanyagokra volt szüksége, ezért olyan üzletet keresett, ahonnan kiszállítják a megrendelt árut. Országon belül nem talált ilyet, ami igencsak kitolta a megvalósíthatóság idejét. Valódi meglepetést akart, ezért az alapanyag megérkezése után a szerszámokkal együtt, gyakorlatilag leköltözött a pincébe. A család ezentúl ritkán látta. Különösen a kislánynak hiányzott az apja. Ha véletlenül összefutottak, rácsimpaszkodott. Szeretett volna több időt tölteni vele, éppen úgy, mint régen. A férfi azonban igyekezett mielőbb szabadulni az ölelő karok fogságából. Idővel aztán Kata megszokta, hogy édesapja kilépett a család életéből és mindenben csak anyjára számíthat. Amint a férfi hazaért a munkából, azonnal elnyelte a pince. Aztán már nem csak esténként, de hétvégenként és szabadsága alatt is ott töltötte ideje legnagyobb részét. Mivel apja titkos tevékenységére vonatkozó kérdéseire Kata nem kapott választ, egy idő után már nem is kérdezett. Megszokta, hogy a férfi jelenléte az életükben csupán alkalomszerű.

Odalenn, a pince falai között monumentális alkotás készült, ami sokkal inkább egy királyi palotára, mintsem babaházra emlékezetett. Azonban hiába állt készen végre a különleges építmény, a férfi folyamatosan elégedetlen volt; úgy gondolta, a házikóra bőven ráfér még egy kis csiszolás vagy éppen festés. A nappali falának színét festékboltban kevertette ki. A helyiségekbe világítás, a mosdóba folyóvíz került. A hálószobák falait elegáns tapéták borították, lentre parkettára emlékeztető burkolat, föntre álmennyezet került. A berendezés megtervezése rengeteg idejét felemésztette. Helyiségről helyiségre haladva írta össze a luxuslakosztály pazar bútorainak listáját. Minőségi anyagokat használva drapériát szabott, terítőket varrt. Tervezett, mért, fűrészelt, ragasztott. Minden egyes bútordarabnak színben és stílusban illeszkednie kellett a helyiségek arculatához. Tökéletes enteriőrre törekedett. A férfi a babaházon kívüli tevékenységeket hiábavalónak és időpocsékolásnak érezte. Egy ideig még enni, fürödni és aludni feljárt, később aztán napjait és éjszakáit egyaránt lenn töltötte. Hamarosan elbocsátották munkahelyéről. Igazából nem bánta, sőt, örült, hogy több ideje marad a tökéletes mű megalkotására. Bezárkózott; külsejét elhanyagolta, lefogyott, egészsége is odalett. A pince falai között, gyakorlatilag a babaház bűvöletében élt. Az idő múlását hajléka, a pince tökéletesen titkolta.

Egy kávéillatú hajnalon óvatos léptekkel indult fel a lépcsőn, kezeiben a gigantikus remekművet egyensúlyozva. Mosolyra ösztönözte elképzelése, mely szerint Kata elragadtatva a nyakába ugrik majd a fantasztikus meglepetés láttán. Nem az fájt leginkább, hogy az ajtót nyitó kislány pillantásra se méltatta az ajándékot, hanem az, hogy a gyermek közömbös tekintete egy idegennek szólt.